A fonódó hálózat és ami mögötte van 1. rész

Ebben a cikksorozatban szeretném megosztani a feltételezéseimet a fonódó hálózat kialakulásáról, annak történetét, és ismertetni az ötletgazdák személyét, jellemét, hozzáállását és ami még mögötte van! Mi mozgathatja a szálakat, miért engedi a Tüke Busz vezetése további tevékenységüket azok után, hogy a készítői beismerték, hogy rossz és költséges a hálózat és a járatok elosztása, de nem változtatnak rajta, mert az "arcvesztést" nem engedhetik meg maguknak, ráadásul a sofőröket is "szopatni" akarják! Mindezt az utasok és az adófizetők pénzén! Az itt leírt információkat megosztottam a városfejlesztési és kommunális bizottság nyilvános ülésein is!

Mint arra bizonyára nagyon sokan emlékeznek, a PK. Zrt. eléggé hányattatott sorsot élt meg a múltban. A részletekbe nem mennék bele, az már történelem, de sajnos a mai napig elég erőteljesen kihat Pécs város közösségi közlekedésére. 2011. március végén Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata a Pécsi Vízműhöz hasonlóan "visszavette" az irányítást a Pk.Zrt.-nél. Az okok között szerepelt a járművek műszaki állapota és a sok kimaradt járat. A foglalás után az Önkormányzat és a munkavállalók a szakszervezet vezetésével egyként fogtak össze, és próbáltak a saját eszközeikkel a lehető legtöbbet kihozni a rendszerből. Mivel a kezdeti "sikerek" nem folytatódtak anyagi erőforrások hiányában, ismét megszaporodtak a járatkimaradások, nőtt az utasok elégedetlensége és elpártoltak a közösségi közlekedéstől. Szakszervezetünk és a társaságnál működő Üzemi Tanács rendszeresen jelezte a problémákat és megoldási javaslatokat is adott, de süket fülekre talált minden tekintetben. Elég kemény megbeszélések és viták voltak, amit a társaság vezetése nem vett jó néven, de sajnos komolyan sem. Erre csapott le a Pécs és Térsége Közösségi Közlekedésért Egyesület, (PTKE) melynek vezetői közül érdekes módon vajmi kevés pécsi lakos szerepel! Olyan alternatívákat vázoltak fel, amelyek látványosak voltak ugyan, de hiányzott belőlük az az erőforrás, amelyet mi is szóvá tettünk. Mivel a Szakszervezet és az Üzemi Tanács megalkuvás nélkül szeretett volna tárgyalni, a valós helyzet elemzése és értékelése eredményeit figyelembe véve, melyet az akkori helyzetben nem volt szerencsés említeni és a társaság erre nem mutatott kellő hajlandóságot, ezért bevonták a PTKE tagjait, akik látványos, de felettébb költséges és -megítélésem szerint- teljesen felesleges terveikkel a médián keresztül hangzatos távlati jövőt vázoltak fel a leendő közösségi közlekedésről. Beálltak a társaság vezetése mellé és elfogadták azt a politikát, hogy fedjük el a valós problémákról a figyelmet. Sőt, belső fórumokon verbális támadást intéztek a szakszervezet és a munkavállalók ellen, ahol fennhéjazva hirdették tökéletességüket, a magas szintű hozzáértésüket. Tökéletesen alkalmasak voltak ezek a média által felfújt megatervek arra, hogy elfedjék a valós képet az akkori helyzetről. A járatok ugyanúgy kimaradtak, az utasok nem értek időben úticéljukhoz, az elégedetlenség részükről jogosan nőtt! A munkavállalók a törvényesség határát súrolva végezték munkájukat, a járművek túlzsúfoltsága tovább gerjesztette a műszaki állapot romlását. És közben dübörgött a városi média olyan víziókról, melyek csak a távoli jövőt célozták meg, de az aktuális helyzetre nem kínáltak megoldást. A PTKE azonban szinte naponta sajtót kapott, ahol úgy lettek beállítva, mint a város megmentői, akik mindenhez értenek. Miért tudtak így előretörni ebben a városban, mely város nem a lakhelyük?

 

Folyt. köv.

Hofekker

vissza