Érdekérvényesítés-kicsit másképp! 1. rész.

Érdekes cikkek jelennek meg szakszervezeti vezetőktől, érdekes hozzászólások a munkavállalóktól. Ki mit akar? Mindig ez a kérdés. De soha nincs rá olyan válasz, ami érdemlegesen segítené a megoldást. Csak a kifogások, kifogások, kifogások! Lehet-e így érdekeket érvényesíteni a mai törvények mellett Magyarországon?

Egy kis történeti áttekintéssel kezdeném, mindezt azért, hogy megpróbáljam megértetni mondanivalómat!

Én azt a megfogalmazást kedvelem, miszerint "a szakszervezet bérkeresők folytonos egyesülése, amelynek célja, hogy fenntartsák vagy javítsák alkalmazásuk feltételeit."

Szerintem ez ennyi és semmi más. A magyarországi szakszervezetek mindegyikére igaz. Miért kellettek a szakszervezetek és mióta is léteznek egyáltalán?

A gyökerek a 18. századig nyúlnak vissza, amikor az ipari forradalom hatására megnőtt a munkanélküliség, hiszen a termelőeszközök fejlődése kevesebb munkaerőt igényelt a mezőgazdaságba. A gőzgépek használata, a közlekedés fejlődése stb. átstruktúrálta a gazdaságot. A feudalizmus rendszere kezdett felbomlani, kialakult az új üzemforma, a gyár. Ezzel elindult a nehézipar, ami minden egyes gazdasági ágazatra kihatással volt. Nem részletezem tovább, hiszen érettségi anyag, akit mélyebben érdekel, utánanézhet.

Az a lényege, hogy a jobbágyság, parasztság azon része, akiknek nem jutott munka a mezőgazdaságban, azok a városban keresték megélhetésüket a gyárakban, az ipari termelésben. Mivel volt bőven munkaerő, ezért nem volt nehéz majdnem állat módjára foglalkoztatni a munkavállalókat, nagyon kevés fizetésért, sokszor napi 16 órában. Persze ezt is tudták fokozni, hiszen azt is kitalálták, hogy gyerekeket foglalkoztattak ugyanarra a munkára, mint a felnőtteket, csak még kevesebb pénzért!  Angliában törvénybe tiltották be a munkások szervezetbe való tömörülését egészen 1824-ig! Mert a törvényeket ott is a nagyvállalkozók hozták, a politika közvetítésével!  Ennek az volt a célja, hogy a létminimum alatt tartsák a béreket, az így kialakított nyomor és létbizonytalanság megfossza a dolgozókat az emberi méltóságuktól, amit még jobban ki tudtak használni a munkáltatók, tulajdonosok a saját profitjuk növelése érdekében.

A gyermeket 9 éves korában gyárba küldik, ahol 13 éves koráig napi 6,5 órát dolgozik. (Korábban az ilyen idős gyermekek 8, még korábban 12-14, sőt 16 órát dolgoztak), 13 éves korától 18 éves koráig pedig napi munkaideje 12 óra. Tették mindezt azért, mert így még jobban kizsákmányolhatták a munkásosztályt, hiszen ugyanazért a munkáért kevesebbet fizettek a nőknek és a gyerekeknek, pedig a férfiak is éhbérért dolgoztak. Az Egyesült Államokban -szövetségi szinten-ezt a kérdést csak 1938-ban szabályozták!

Embertelen, sokszor állati körülmények között dolgoztak, nem szabályozta semmilyen törvény sem a bért, sem a szabadidőt. Nem voltak munkavédelmi előírások, ha valaki megsérült, elküldték, jött helyette másik. Szerencséje volt, ha a családja eltartotta, mert ha nem, éhenhalt.  Soksor egy szobában két- három család élt, ahol nem volt víz, világítás, stb.

Hát így éltek az emberek egy olyan társadalomban, ahol nem volt egy olyan szervezet, ami fel tudott volna lépni az alkalmazásuk feltételeinek javítása érdekében.  

 

Csak pár kép arról, mi is történt akkor valójában.

Ez volt a kiindulópont abban az időben, amikor nem volt szervezett munkásság, amikor kizsákmányolták, megalázták Őket a hatalmas haszon reményében. És meg is tehették, hiszen nem volt ellenállás, bármit kitalálhattak a dolgozó tömeg ellen! És egészen addig folyt ez, amíg meg nem elégelték a Velük való bánásmódot.

 

vissza